A koreográfiákban három metszet elevenedik meg: pogány szertartás, beteljesült szerelem és mitikus tragédia. A természetet megbabonázni képes férfierő, az ájult lágyság „gyémánt-kemény” állapota (így definiálta Hamvas Béla a szeretni tudást) és az önmagával szembenéző, önmagára támadó hős ugyanazt példázza, noha mindegyik a maga módján. A táncosok által felvázolt metszetek elmúlt, ősi időkig nyúlnak vissza, mégis ugyanakkor örökérvényűségűket bizonyítják.
A Metszetek egymással szerves egységet alkotó három részét a Duna Művészegyüttes táncosai adják elő, vagyis a mozgásvilág erőteljesen a néptánc elemeire épül, ugyanakkor az előadás zene hátterét szolgáltató kortárs zenei válogatás, valamint Juhász Zsolt koreográfiái a kortárs tánc mezsgyéjére irányítják a produkciót.
